+36 70 641 2662 titkarsag@jaszk.hu

2019

Bécs

2019. november 30. – december 21.

 

Élményekkel teli három hetet tudhatunk magunk mögött. Félve bár, de nekivágtunk egy hatalmas kalandnak: az Erasmus pályázat keretein belül lehetőséget kaptunk külföldi munkavállalásra, ami nagyon jó gyakorlati és nyelvtanulási lehetőségnek bizonyult, a szakmánk elsajátításához nagyban hozzájárult.

Elutaztunk egy számunkra ismeretlen környezetbe, megismertük a külföldi élet szépségeit, tapasztalatot gyűjtöttünk…

  1. november 30-án indultunk az iskolánk kapujából. Sokan ekkor voltak először külföldön, személy szerint én se voltam soha ennyi ideig távol a szülőföldemtől, kicsit féltem is a honvágytól. Egy egész hosszúra nyúlt út után buszunk lerakott minket a megfelelő cím előtt: Edit tanárnő bement, és elkérte a kulcsokat. A diákszálló kis főnöke felvezetett minket a második emeletre, ahol a fiúk és a tanárnőék lettek elszállásolva, majd egy emelettel fentebb a lányok költöztek be az apartmanba. A szigorú szabályok ismertetése után mindenkinek kimozdulási vágya volt. Közelünkben volt a Prater nevezetű adventi vásár és utcai vidámpark. Már első látásra megragadta a szívünket a látvány, ami fogadott. Egészen este tízig kint voltunk, majd visszamentünk szállásunkra, némileg elrendezkedtünk, felfedeztük az érdekességeket, és hamar nyugovóra tértünk e kimerült nap után.

     

     

 

Másnap fél kettőkor találkoztunk a Madame Tussauds-nál (viasz-múzeum). Nem egy hagyományos múzeumról volt szó. Minden fontos személy „megfordult ott”, legyen színész, tudós, történelmi személy. Előszeretettel fotózkodtunk II. Erzsébet brit királynővel, és szelfiztünk Angela Merkel kancellár asszonnyal is, avagy csodálkoztunk Einstein élethű ráncain. Annyira élethűek voltak a bábúk, sokszor ijedten kaptunk mellkasunkhoz, vagy ejtettünk el valamit a meglepettségtől.

Hétfőn reggel mindenki fáradtan várta, hogy az Austraning irodából (összekötő iroda) meglátogassanak minket. Odaadtak minden dokumentumot; sorban mindenkiért jött a saját főnöke, vagy a közvetlen munkahelyi összekötő, és megmutatta hogyan juthatunk el a munkahelyre. Elmentünk bemutatkozni, és az utolsó papírunk is le volt pecsételve ahhoz, hogy másnap elkezdhessük a munkát.

Kedd kora reggel mindenki izgatottan készülődött munkába. Reggel frissen kaptuk a zsömlét – kiflit, tejet, vajat, felvágottat és az aznapi kaját, amit el tudunk vinni munkába. Összekészültünk, és Viktorral, a diák munkatársammal elsőként indultunk dolgozni. Fagyos reggeleket éltünk meg Bécsben, de mégis egy élmény volt. A munkahelyen voltak nyelvi nehézségek, de egész barátságosan álltak hozzánk, pár nap múlva már egész egyszerűen ment a kommunikálás, ha nem is feltétlen nyelvi szinten, akkor mutogatással, de minden aggodalmunk elfoszlott affelől, hogy nem tudjuk majd megértetni magunkat a bécsi ideiglenes kollégákkal.

Az első héten lassan teltek el napjaink, és már nem voltunk annyira energikusak, mint hétvégén…..

Lassan elérkeztünk a következő hétvégéhez, ahol szombaton elkezdtük a maratoni múzeumlátogatásainkat, és a kulturális programok tömkelegét. Gyönyörű képgalériákba látogattunk el, voltunk lepkemúzeumban, és magával ragadó kastélyokat szemléltünk meg. Egy túravezetés alkalmával sokat megtudtunk Bécs első és második Világháborús szerepéről, hasznos információkat tudtunk meg Ferenc József Osztrák-Magyar Monarchiai császárunkról, későbbi programban a magyarokat szerető Sisi királynéról, és betekinthettünk a Habsburg-dinasztia nem pont fenékig tejfel életébe. Elhaladtunk a bécsi szelet, magyarul rántott húst „feltaláló” étterem előtt is, és három hét alatt gyönyörködtünk az ünnepi kivilágításban. Kiemelném a technikai múzeumot, amelyben megtalálható az élet minden területének fejlődése: a közlekedésen és a tudomány fejlődésén át az űrtechnika kifejlődését és a fizikai érdekességek csodáját nézhettük meg egy Gyöngyös méretű összterületen. Nagyon sok interaktív kiállított tárgy volt itt is.

A második héten, csakúgy, mint a későbbiekben az utolsóhoz hasonlóan, elég sablonosan teltek a „szürke hétköznapok”. Ugyanakkor volt egy hangulata, varázsa az egésznek: a hétköznapokat Bécsben töltjük, távol otthonunktól, és ez adott valami különleges érzést mindenkinek. Tudtunk mit összehasonlítani a magyar hazához képest. Sok dologban eltér a kinti élet, vannak dolgok, amikben a város negatívan is eltér, így azt a hírt részemről, hogy külföldön jobb élni, megcáfolnám. Teljesen más a berendezkedés, pozitív és negatív arányban egyaránt, még úgy is, hogy határos állam velünk Ausztria. Lehet, ez a vélemény is a honvágyamból alakult ki bennem…

Sok kulturális program hozzásegített minket a művészetek megismeréséhez, és ahogy az elején leírtam, egy gazdag, élményekkel teli három hetet tudhatunk magunk mögött. Én voltam az, aki eléggé tartott mindentől, ami külföld, és mégis simán megbirkóztam vele. Kis csapatunk is összetartó volt, és jó hangulatban telt ez a kiruccanás elejétől a végéig.

A hazafelé út nagyon hosszú volt a sok közlekedési dugó és terelés miatt, de minden percét élveztük a kintlétnek, és egy Európai Uniós elismervénnyel térhettünk haza! Már csak ezért is megérte ez az út!

Ha lenne még lehetőségem, visszatérnék Bécsbe…

Németh Arnold Krisztián

Kérdése van? Írjon nekünk!

11 + 14 =